A felhők felett mindig süt a nap!

Bár eléggé távol áll tőlem az írás, és nem vagyok a szavak embere, mégis a minap gondolkoztam azon, hogy megosztom veletek tavalyi azt hiszem egyik legjobb élményemet lélekemelésképp, illetve kicsit személyesebb hangvételben. Mivel rengeteg időm felszabadult az esküvők elnapolása miatt, ezért elkezdtem újra meg újra átnézni az eddigi fotóimat, és ekkor jött szembe velem a tavaly tavaszi esküvő fotós konferenciáról egy kép.

Egyből elfogott egy megmagyarázhatatlan jó érzés. Hihetetlen hogy már lassan egy év telt el azóta, hogy repül az idő?! Annyi minden kavarog még most is a fejemben mikor visszagondolok, ezért mivel nem tudtam volna egy poszt formájában megosztani veletek, így kitaláltam hogy indítok egy blogos részt az oldalon. De nem is szaporítom tovább a szót, csapjunk is bele.


Fotó: Déber Gábor


Ki is a fenti képen a hét előadó? A teljesség igénye nélkül azok az esküvői fotósok illetve szolgáltatók, akik elértek a szakmában mindazt, amelyről oly sokan csak álmodunk.

Dégi Attila egy csokorba gyűjtötte a szakma krémjét egy 5 napos konferencia keretében azoknak a fotósoknak, akik naprakészen akarják tartani tudásukat, illetve az épp aktuális trendeket, amelyek mint minden, folyamatosan változnak. Összességében igazán összetett és átgondolt előadássorozat volt. Volt szó pózokról, világításról, kapcsolattartás fontosságáról és együttműködésről a többi szolgáltatóval, illetve hogy nőként milyen nehéz is megfelelni és helyt állni a szakmában. Itt vettem csak észre, hogy az a mondat, amit szerintem szinte minden fotós hall és nekem is összeszorul tőle a gyomrom " hiszen te csak fotózol, le kell nyomni a gombot és kész" emögött mennyi tudás, befektetett munka, rengeteg pénz és nem mellesleg idő áll.


Fotó: Déber Gábor


Na de hogyan is kerültem én ide? Már fogalmam sincs hol jött szembe velem a programterv, de abszolút felkeltette az érdeklődésemet. Rengeteget hezitáltam hogy elmenjek-e, sok volt bennem a kérdőjel hogy nem fogok-e kilógni a csapatból hiszen most kezdtem csak igazán a fotózást. A fotós sulinak is a közepén jártam, mellette ott volt a munkahelyem, és a rengeteg megfelelni vágyás, de szerettem volna már kicsit továbblépni a pinterestes ötletgyűjtésen, és a sok elméleti tudáson, és kellett valami amit az iskola padban úgy éreztem nem igazán adnak át, de ez megint egy külön téma...


Fotó: Déber Gábor


Hajtott azonban a kíváncsiság, az ismeretlen, az új felfedezése és az alkotás izgalma, mindaz, amit akkor érzel, amikor nagyon benne vagy egy munkában amit szeretsz, és valami megmagyarázhatatlan boldogság kerít hatalmába, beszűkíti a gondolkodásodat, és csak a pillanat létezik. Bár nem igazán voltak ismerősök az előadók a program annál inkább tetszett, így belevágtam.


Fotó: Lisztik Erika


Fotó: Mészáros-Friedl Edit


Mivel minden kezdet nehéz, itt sem volt másképp. Kezdődött az egész azzal, hogy az addigi szép napsütéses májusi napoknak azzal a reggellel vége lett, hogy kiléptem a házból. Nem hogy esett az eső, hanem konkrétan szakadt. Mire leértem a vasútállomásra mindenhonnan csavarni lehetett a vizet. A gurulós bőröndömben minden csurom víz és sár volt, és így értem fel Pestre, és rohanni kellett a konferenciára. Mondhatni a sírás kerülgetett, mivel nem valami komfortos érzés vizes ruhában estig végigülni az előadást. Visszagondolva mondhatom, mégis egyik legjobb döntésem volt, hogy a fenntartásaim és félelmeim ellenére részt vettem a workshopon.


Fotó: Mészáros-Friedl Edit


Végül sikerült megtalálni a helyszínt is, aminek nagyon örültem, mivel botrányos a tájékozódó képességem. Amennyire soknak tűnt az 5 napos konferencia, visszagondolva mégis azt mondhatom hogy kevés volt, így nem volt kérdés hogy a szezon lezárásaképp az őszi konferencián is részt vettem.


Fotó: Végi Sándor


Külön öröm volt számomra hogy ilyen nagy nevektől tanulhattam, és elméleti tudás mellett gyakorlatban is bizonyítottak. Kellemes meglepetés volt látni hogy mindaz, amit ők elértek a szakmában, az a rengeteg tapasztalatot és tudást milyen alázattal tudták átadni, emellett annyi fantasztikus és inspiráló embert ismertem meg! Van abban valami leírhatatlan, mikor összegyűlik egy helyen ennyi alkotó, szinte izzik a levegő. Bár a rengeteg turista miatt külön

látványosságnak számított a csapat, ezért készült pár jól sikerült werk kép is, ami a mai napig megmosolyogtat!


Fotó: Végh Sándor


Fotó: Végi Sándor


Fotó: Mészáros-Friedl Edit


Egyik kedvenc képem is itt készült. Pillanat alatt elborult az ég, és ekkor jöttek a legszebb fények, nem győztünk kattintgatni...


Fotó: Mészáros-Friedl Edit


Bár lehet a jelenlegi helyzet nem valami rózsás és nagyon nehéz helyt állni, de ott a lehetőség, hogy valami jóra használjuk a most „nyert” időt. Hiszem, hogy minden okkal történik, és csak rajtunk áll vagy bukik, hogy a körülmények hibáztatásával töltjük az időt, vagy hasznosan, akár tanulással, akár minőségi idő töltésével. Legyetek nagyon bátrak és kitartóak, hiszem hogy meglesz az eredménye, illetve bármi ismeretlennek kerültök is szembe, ne adjátok fel az álmaitokat! Oly sokat ismételt közhely, de igaz, minden fejben dől el! Még egyszer köszönet a szuper werk képekért a résztvevőknek!


Ölellek benneteket, Ila